Karácsony Sándor 1891. január 10-én Földesen született. Földes akkoriban Hajdú megye déli határán, Biharország közvetlen közelében Sárréten elterülő, 5000 lelket számláló, virágzó nagyközség volt. Lakosai szabad birtokosok és kúriális nemesek voltak. "Határa róna fekete föld, s mindennel megáldott" írta róla annak idején Fényes Elek 4. . Önkormányzata évszázadok óta ugyanazon gazdákból tevődött össze, akik egyben a helybeli református egyház presbitériumát is alkották. A földesi református elemi népiskola a XVI. századtól a Debreceni Kollégium partikulája, kihelyezett részecskéje volt. Karácsony Sándor édesapja jómódú birtokos, okleveles mezőgazda és rendkívül művelt ember, édesanyja a balmazújvárosi lelkész leánya volt. A kis Sándort és két húgát a családi élet eseményei mellett a falu hagyományai, a tanyasi világ rejtelmei is nevelték. Az iskolában a kisfiú csakhamar kitűnt éles eszével, élénk fantáziájával, folytonos érdeklődésével, rendkívüli emlékezőképességével. Az akkori szokásnak megfelelően öt osztályt végzett, mindig „első szék elsőként”, vagyis legjobb tanulóként. Elemi iskolai élményeiről több helyütt is írt, legrészletesebben a Holdbéli diákélet című pedagógiai regényében. 1902. szeptemberében íratták be szülei Debrecen városának híres kollégiumába, ahol a gimnázium nyolc osztályát végezte el. Bár rokonoknál lakott, minden szabad idejét a bennlakók között, a „cétus”-ban töltötte. Itt igen aktívan tevékenykedett. Elbeszéléseket olvasott fel, önálló nézőpontból kritizálta társait. Az ifjúsági gyülekezet „vigyázó presbitereként” hetedik gimnazista korában színjátékot írt, melyet akkor elő is adtak. Később „Úrnak szolgái mindnyájan” címmel a darabot ki is adták. A tanári kar sok kiválósága közül különösen a nyelvészek és irodalmárok hatottak rá: a tankönyvíró Kulcsár Endre és Gulyás István , a külön franciát tanító Nagy Zsigmond , valamint S. Szabó József vallástanár. Már diák évei alatt világosan látta, hogy őt az „Isten is tanárnak szánta”. Ösztönösen és tudatosan is készült erre a pályára. Folytonosan figyelte milyen az ember, ha tanár. "1902. őszén írattak be Debrecenbe elsős gimnazistának. Szeptember 10-én 8-9-ig volt az első latin óránk. A 9 órai tízpercben láttam meg világosan, hogy az Isten is tanárnak szánt. Attól fogva ösztönösen is, tudatosan is készültem erre a pályára. Figyeltem, kritizáltam, töprengtem, terveztem, milyen az ember, ha tanár." (OM: 9.) Autonóm személyiségként úgy tanulta meg a leckét ahogy kedve tartotta, de úgyis tudta, ahogy megkívánták. 1910-ben kitüntetéssel érettségizett.

Tiroltól Budapestig
Édesapja mindenáron mezőgazdasági akadémiára akarta küldeni, de ő ragaszkodott a tanári pályához és a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozott be, magyar-német szakos hallgatónak. Egyetemi évei előtt azonban egy esztendőt le kellett szolgálnia a közös hadseregben. Az „önkéntes” évet saját elhatározásából szülőföldjétől távol, Tirolban töltötte. A gimnáziumban tanult görög, latin, francia és irodalmi német nyelv után meg kellett ismerkednie az ún. armeedeutsch-csal, az irodalmi olasszal. Tisztitársai között kapcsolatba került a cseh és román nyelvekkel is. A monarchia nyelvi tarkabarkasága és a tiszti vizsga alaposan próbára tette a fiatal Karácsonyt, de ő mindkét téren derekasan helytállt. 1911-től 1914-ig a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen tanult magyar-német szakon, közben megfordult vendéghallgatóként Münchenben, Bécsben, Gratzban és Genfben. A pesti egyetemen Szinnyei József , Petz Gedeon , Simonyi Zsigmond , Riedl Frigyes és Finánczy Ernő voltak a nevezetesebb tanárai. Vendéghallgatóként megismerkedett Ferdinánd Saussure nyelvészeti tanaival és a modern stilisztikával. Félévig hallgatta a kiváló germanista Hermann Pault , Wilhelm Streitberg vezetésével búvárkodott az összehasonlító nyelvészetben, megismerkedett Wilhelm Wundt néplélektanával, Fridrich von der Leyentől pedig folklórt tanult. 1914. július 22-től éppen fegyvergyakorlatot teljesített, az Isonzó partján lévő Tolmein városában, amikor megtörtént a hadüzenet. A Kelet-Galíciai frontra került és az egyik első ütközetben (1914. november 20.) olyan súlyosan megsebesült, hogy egész életében két mankóval, illetve két bottal kellett járnia. Többször operálták és a mozgáshiánytól egyre jobban elnehezedett. Azokról a változásokról, amelyek a háborús évek és események során lelkében végbementek hűen tanúskodnak akkoriban írt versei. Az én problémáktól a verekedő kedvű puskaszorításig, a haláltusától a bocsánatkérő megbékélésig minden fázist tükröznek a később „Felkavart régi avar” címmel kiadott napló-szerű költeményei. 1915. nyarán betegszabadságon, Földesen folytatja a korábban már elkezdett néplélektani gyűjtőmunkát. 1915. december 12-től hadirokkant tartalékos főhadnagyként Mahrisch-Weisskirchenben, a mai Hranicban (Csehország) lévő katonai középiskolában tanított, sokféle tantárgyat németül. 1917-1918-ban pótolja a világháború miatt elmaradt félévet és 1918. augusztus 12-én megkapja tanári oklevelét.(Száma: 5291.) 1918. szeptemberétől a kassai főreáliskolában tanított. Itt szerzett nevelési tapasztalatait írta meg később A siccki banda címen megjelent pedagógiai regényében. Ekkor alakult ki a nyelvi neveléssel kapcsolatos egészen új felfogása. 1919. nyár elején Pestre került, ahol a Közoktatási Népbizottságon tantervi munkálatokat végzett Nagy László mellett. Rövid ideig a tankerületi főigazgatóságon működött, de mivel mindenáron tanítani akart a józsefvárosi Zrínyi Miklós Gimnáziumban, a Tavaszmező utcába helyeztette magát.

A Tavaszmező utcában
A Tavaszmező utcai gimnáziumban töltött nyolc év alatt minden iskolai beosztást végigcsinált: volt osztályfőnök, önképzőköri vezető tanár, énekkari és zeneköri felügyelő, segítőegyesületi irányító, könyvtárőr, cserkészparancsnok, tantestületi jegyző és igazgatóhelyettes. A nyolc év alatt sok, iskolán kívüli munkát is végzett. 1919. decemberében megismerkedett Megyercsy Bélával 19. , aki bevonta a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) munkájába, amely egy protestáns, vallásos ifjúsági egyesület volt. A KIE serdülő foglalkozásaiból nőtt ki a magyarországi cserkészet. Karácsony Sándor csakhamar országos hírű cserkészvezető lett, nyolc évig töltötte be a Magyar Cserkészszövetség társelnöki pozícióját Sík Sándor, majd Vitz Béla mellett. Ifjúsági lapszerkesztőként is igen sokat dolgozott: írt, utazott, levelezett olvasóival, előadott, tábort szervezett. 1922-től kezdődően tíz éven keresztül szerkesztette „Az Erő”-t a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség havi folyóiratát. Mindehhez hozzá kell venni tudományos tevékenységét is. Már egyetemista korában elkezdte néplélektani kutatásait, szülőföldje kilenc községében. 1922-ben megírta doktori disszertációját, amit 1924-ben benyújtott a debreceni tudományegyetemre. Az értekezés címe: A népiskolai reform és az alsónéposztály lelki alkata. 1927-ig dolgozott a Zrínyi Miklós Gimnáziumban. A gimnáziumban voltak olyanok, akik iskolai működését „nem nézték jó szemmel”, mások viszont tudományos aktivitását olyannyira értékelték, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szótári munkálataiba vonták be. Így került 1927. őszén Karácsony Sándor az Akadémiához. Gimnáziumi évei alatt magánéletének legfontosabb eseménye, hogy feleségül veszi Szalay Terézt, a Keresztyén Leányegyesület hazai és nemzetközi körökben egyaránt ismert vezetőjét. Házasságukból egy fiú és két leány született.

A Tudományos Akadémián
Karácsony Sándor 1927. szeptember 1-vel kezdte meg tudományos munkásságát az Akadémián, miközben állományilag továbbra is a gimnáziumban maradt. Ehhez a beosztáshoz „hozzásegítette” Kornis Gyula,a frissen kinevezett államtitkár is, aki nem tudta feledni, hogy néhány éve kemény kritikát kapott az akkor még ismeretlen fiatal tanártól. Karácsony azt írta a nagyhatalmú kultúrpolitikusról, hogy nemcsak feltételezi a kasztrendszert, hanem konzerválni is akarja. (Vö. MÉ:29.) Kornis felfogása szerint a tehetséges parasztfiataloknak nem kell továbbtanulniok, hanem falujukban kell maradniok, hogy földjeik javát szolgálják. Jobbnak látszott tehát, ha a bátor kritikus nem mételyezi tovább a diákok ártatlan lelkét, hanem tudományos munkával gyümölcsözteti képességeit. Így kapcsolódott be Karácsony Sándor a nemzet legértékesebb kincsének a szókincsnek „leltározásába”, tudományos feldolgozásába. A magyar etymológiai szótár szerkesztő bizottságához társult , amelyhez a kultuszminisztérium nyelvészetben jártas középiskolai tanárokat rendelt. Bármilyen gazdagító hatással volt is Karácsony Sándorra a csendes akadémiai munkaközösség , nem hagyta abba a nevelés különböző színterein végzett - országos hatású - tevékenységeit sem.

A debreceni professzor
1929. májusában a debreceni tudomány egyetem bölcsészeti karán a filozófia, pedagógia és a magyar nyelvészet doktorává avatják. Ugyanitt 1934-ben magántanári habilitációt szerez pedagógiából, tárgyköre: Az iskola nevelő munkája. 1934. és 1942. között Debrecenben mint magántanár minden szemeszterben, népes hallgatóság előtt tartja előadásait. 1942. július 1-jén a debreceni tudományegyetem bölcsészkarán nyilvános rendes tanárra, a pedagógia professzorává nevezik ki.

A közéleti ember
1944. márciusától már nem szerepel nyilvánosan, vidéken tartózkodik, mert a Gestapó érdeklődik utána. A hatóságok már korábban is felfigyelnek rá, mert írásaiban a szomszéd népekkel való megbékélést hirdeti. Ezért 1935-36. közötti időszakban rendőri felügyelet alá helyezik. 1944. szeptemberében visszatér Budapestre, az ostromot Budán éli át. 1945. februárjától sokféle közéleti tevékenységbe kezd. 1945. áprilisában az Országos Köznevelési Tanács elnökségi tagja, a középiskolai szakosztály elnöke, a Magyar Népművelők Tudományos Társaságában a Pedagógiai Szakosztály elnöke. 1945. júniusában a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke lesz Sík Sándorral együtt. 1945. október 9-én a VKM rendelete alapján megalakul az Országos Szabadművelődési Tanács, melynek elnöke szintén Karácsony Sándor. 1945. október 21-én a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSz) újra elnökévé választja. 1946. augusztus 22-én megalakul a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége amelynek elnöke Karácsony Sándor. 1946. szeptember a debreceni Tudományegyetem Tanárképző és Tanárvizsgáló Bizottságának elnöke. 1946. október 12-én a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnökévé választják. A szervezet 1948. március 15-ig működött. 1947-től 1948-ig főszerkesztője az Új Szántás című, havonként megjelenő folyóiratnak, amely az Országos Szabadművelődési Tanács kiadása. 1948-tól kezdődően Karácsony Sándor tevékenységét - politikai okok miatt - több oldalról bírálják, támadják. Ezért tisztségeiről és megbízatásairól egymásután lemond. 1950. március 28-án lemondatják katedrájáról és augusztus 1-i hatállyal nyugdíjazzák. 1952. február 23-án Budapesten bekövetkezik Karácsony Sándor halála. Utolsó útjára rengeteg tisztelője kísérte el.